Egy kivételes év

Az idei esztendő nagyon jól indult. Bár a sárgabarack és meggy megszenvedte a tavaszi fagyokat, de a cseresznye, a som, a füge, a szilva-kökény és a szőlő nagyon szépen indult, nagyon eleven, zöld színű fák virítottak és nevelték a termést. Kora tavasztól nagyon sok csapadék hullott, mostanáig kb. 500 milliméter, azt lehetett remélni , hogy rekordtermés lesz. Még néha lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy megterheltem a növényeket, kellett volna termésritkítást is végezni.

És jött e hét eleje (hétfő), amikor egy szupercella kidurrant a szőlőhegy felett (Csór és Kisiszka) negyedórás felhőszakadás volt, cseresznye nagyságú jéggel. Az „eredmény” a képeken jól látható, azok a gyümölcsök amelyek elkezdtek érni, a sérült szemek már rothadni kezdtek, így a korai csemegeszőlőn is. A kései szőlőkről eltávolítottam a sérült szemeket, remélhetőleg ezzel meg tudom akadályozni a rothadási folyamat kialakulását.

A szőlőhegyen éltem több mint 20 évet, illetve oda jártam azóta is rendszeresen, de jégesés nagyon ritka volt. A bakonyi szelek nagyon erősek, ez az idén kedvező is volt, mert megakadályozta a gombás megbetegedések kialakulását, így a fák és a szőlő is nagyon egészséges maradt. Erre szokták volt mondani a falusi emberek, hogy nyugtával dicsérd a napot!