Köszöntő

Üdvözlöm a Somfarm-Isca honlapon!

A Somfarm 2012-ben jött létre, amikor az Iszka szőlőhegyen álló szülői házam felújítása megkezdődött. Itt született anyám és minden testvérem. Ebben a házban halt meg anyám és fiatalabb testvérem is. Sajnos 2012-re minden testvérem fiatalon meghalt. A döntés arról szólt, hogy hagyom-e a szülői házat összedőlni vagy elkezdem annak felújítását: az utóbbi mellett döntöttem. A szülői házhoz tartozik egy 2400 négyzetméteres telek, amely hasznosításra várt. A régi gyümölcsfák, illetve szőlő kiöregedett, kipusztult, illetve kivágásra került. Az újrahasznosítás mellett döntöttem és 150 darab somfát ültettem, majd később kiegészítésként diót, mandulát, kökényt, fügét és egyéb gyümölcsöket, végül szőlőt. Mind az épületek, mind a gyümölcsfák esetében ragaszkodtam a régi dolgokhoz: A gyümölcsfajok a gyermekkorom emlékét idézik, de a fajták természetesen változtak, korszerűre cserélődtek le.

A település az ókorban

Az Iszka szőlőhegy (Öregiszka) egy történelmi időket idéző hely. A település megnevezése a víz szóból ered, amely az indoeurópai nyelvekben az „is” szótőből származik, mint például Ister (Duna ókori neve). Isca mocsaras, sáros, lassan csordogáló folyót jelent, amely megegyezik a Sárvíz, Sár, illetve Sárfolyó jelentésével. Valószínűleg Alisca megnevezéssel szerepel a római itináriumokban (útikönyvekben). Az útikönyvekben Alisca megnevezés 27 alkalommal szerepel (leggyakoribb említés) Pannóniában.  Maga a település, az Iszka hegyek (Nagy és Kis), illetve a folyó, amely lecsapolásra került viselik, illetve viselte ezt a nevet. A megnevezés az itt élő eravisci kelta törzs (hóvirágok népe) idejéből származik, Kr. E. 4-3 századból. A település közel egyidős a törzs fővárosával, Aquincummal, amelyet szintén a kelták és nem a rómaiak alapítottak.

A megnevezés a kelta dokumentumokban ugyan nem szerepel, mert a kelta törzsek nem rendelkeztek írással, a hagyományaikat szóban adták tovább a papok (druidák, illetve bárdok) útján. Eddigi kutatásaim eredményei arra utalnak, hogy itt létezett az eravisci törzs szent helye (nemeton) is, amelyre utalt Hampel József akadémikus 1885. évi munkájában, Székesfehérvár környéki helyszín megjelöléssel. Később a római korban település és valószínű szőlőhegy is létezett, Probus császár idejétől, ezen a helyen. A Google űrtérképen egy római kori belső erőd (Kr. u. 200-300. körül épült) nyomait is fedeztem fel, amelyet a római kori belső erődök neves kutatójával egyeztettem. A régészeti feltárás előkészületben van.

Iszka honfoglalás utáni történelme

A honfoglalást követően, 1187-ben, a szőlőhegyet Eufrosina királynő a jelenlegi Máltai, illetve Johannita lovagrend elődjének, a Szent János lovagrendnek adományozta. Részben a szőlőhegy jövedelméből finanszírozta a rend a Fehérvár-Rácváros területén lévő ispotályt, amely kórház, öregek otthona, árva- és szegényház, illetve vendégház volt egyben.  A rend 28 darab ispotállyal rendelkezett, a Magyar Királyság területén. A Somfarm utcájában (Domb utca), kb. 150 méterre fekszik a megnevezett terület, ahol a belső erőd, a rend rendháza, illetve kőtemploma állott. Ezeket az épületeket a környékbeliek több alkalommal leromboltak.

Üdvözölök mindenkit e történelmi és megszentelt helyen! Örülök, hogy gyermekéveimet, 19 éves koromig e helyen tölthettem. Hálát adok a Teremtőnek, hogy nyugdíjas koromban visszavezényelt erre a földre és elkezdhettem foglalkozni szülő-szőlőhegyem elfejtett és egy kicsit ellopott történetével. Munkámmal meg kívánok felelni a hely hagyományainak és értékeinek. Ha valaki szeretne ide látogatni akár virtuálisan, akár fizikailag, őt bátorítom, hogy tegye meg.

Őszinte tisztelettel:

Dr. Lehota József,
Professzor emeritus

Született: Iszkaszentgyörgy, 1949. június 19.

Kisiszka 36, jelenleg Hegy utca 20. szám alatt.