Csipkebogyó-kísérlet

A szülői örökség utolsó része volt a Csór-iszkai, ún. Gepard-föld (1100 négyzetméter), amelyet ki kellett tisztítani, a tuskókat eltávolítani. Azt követően a tulajdoni viszonyokat kellett 8 tulajdonossal rendezni. Az volt a terv, hogyha nem lesz vevő rá, akkor én váltom meg az unokatestvéreimtől. A hasznosítási elképzelésem az volt, hogy vagy akácot telepítek vagy csipkerózsát. Szerencsére, a várakozás ellenére, lett vevő.

A csipkebogyó termékek közül a lekvár, ivólé, aszalvány-tea, mellett a ritkaságszámba menő, csipkebogyó pálinka lehetett volna. Ezt az elképzelést teszteltem az idei év őszén. A vadon termő csipkebogyót gyűjtöttem az utak mentén. Sokan mások is így tették, így az érett, puha bogyókat már levadászták előlem, így a kevésbé éretteket is le kellett szedni. Rendkívül nehéz volt a gyűjtése, mert a éretteket és könnyen elérhető bogyókat már leszedték, másrészt a művelés hiánya miatt nagyon sok száraz tő és ág akadályozza a munkát. Továbbá a sok tüske negatív hatással van a kézre, és belekapaszkodik a ruhába.

A feldolgozás során is akadályok jelentkeznek, mert a gyengén piros bogyók nagyon kemények és a daráló géppel nagyon nehezen roppanthatóak meg. Nálam is a bogyók 5-10 %-a ép és sértetlen maradt, így a kierjesztése korlátozott volt. Egy másik módszert is teszteltem, hogy bogyókat betettem , néhány napra, a mélyhűtőbe. Ezt követően a bogyók már puhák és könnyen törhetőek lettek. Csak egy a probléma volt, hogy 50-60 kilogramm csipkebogyó fagyasztásához nagy mélyhűtőkapacitás kellett volna. Így maradtam a hagyományos eljárás mellett a nyers feldolgozást alkalmazva.

A csipkebogyó szárazanyagtartalma extrém magas, így önmagában nem, csak más lédús gyümölccsel együtt, alkalmas cefrekészítésre. Én is ezt az utat választottam, a cefréhez semleges Golden almát használtam. Végül az iszkaszentgyörgyi pálinkafőzőben lepárlásra került. Nem csalódtam benne, én ebben a pálinkában érzem legjobban az alapgyümölcs aromáját. Versenyre tervezem, remélem eredményes leszek ezzel is.